Miért történik ilyesmi az emberekkel? A véletlenek szerencsétlen egybeeséséről van szó vagy rendkívüli egyéniségünk vadhajtásairól? Nem is olyan rég témazárót írtunk, és én meg voltam győződve róla, hogy pompásan sikerült. De aztán kiderült, hogy épp ellenkezőleg: egyszerüen rémes lett. Megszoktam, hogy időről időre becsúszik egy rossz jegy, de erre azért nem számítottam. Katasztrófa! Az egész osztály szeme láttára elsírtam magam. Ekkor odalépett hozzám a tanárnő, aki valami fehéret tartott a kezében. A könnyeim miatt nem láttam túl jól, ezért arra gondoltam, hogy egy zsepit nyújt felém. Erre mi történt? Beletöröltem az orromat a hajpántjába. Mindenki nevetett, de ez engem paradox módon némiképp megvigasztalt. De ahogy a tanárnő nézett...azt a tekintetet sohasem felejtem el. A sztori végül lezárult. A tanúlság: még a legszörnyűbb buktákban is van valami jó, valami mulatságos, amennyiben a megfelelő oldalról nézed a dolgokat. Én mostmár tudom, hogy képes vagyok erre... még egy bizonyíték arra nézve, hogy kivételes egyéniség vagyok. |